A községet a XV. század első felében még Kányafölde néven említették. A XVII. században, a török megállítására épült vára után kezdték el Kányavárnak nevezni. Ennek az erősségnek az emléke mindössze a település nevében őrződött meg, nyomait már nem lelhetjük fel. A várról azt biztosan tudjuk, hogy téglából épült az 1600-as évek elején az Alsó-Válicka patak mocsaras részén, ugyanekkor egy őrtorony is épült a Torhai-forrás melletti dombra. Ennek a figyelőtoronynak a földsáncai még ma is láthatóak. A mocsaras környezet is közrejátszhatott abban, hogy a támadók nem tudták bevenni a kányavári várat. A török hódoltságot követően a vár és a település jelentősége is csökkent. Az erősségnek mára nyomai sem láthatóak, miután összeomlott, tégláit a környéken lakók széthordták az építkezésekhez.

Kányafölde település történetéről nem sokat tudunk. 1417-ben első írásos említésekor Kányaföldi Pál lakhelyeként írnak róla, az 1440-es években Kerechényi László, Alsólendva várnagya foglalja el a területet. Valószínűleg a Kerecseny faluból származó Kerechényi György – Kerechényi László egyik leszármazottja – építtette a kányaföldi várkastélyt, amelyet később már csak várként említenek.

Egy érdekes, 1753-ban kelt feljegyzésre bukkantak, amely arról szól, hogy nevezhetik-e Kányaföldét Kányavárnak, ha egyszer nincs is ott vár, csak néhány düledező rom.

Az I. és II. világháború során 26 kányavári lakos veszítette életét, az 1956-os forradalmi események pedig újabb áldozatokat követeltek.

A településről munkahely hiányában egyre többen vándoroltak el az elmúlt évtizedekben, ma mindössze közel százan lakják a Zala megyei községet, a legtöbben közülük állattartással és mezőgazdasággal foglalkoznak.