funiQ logo

This article is not available in 中国语文. This is the 匈牙利 version of the article.

Hívogató Hetés túra II. (69 km)

Download track as GPX file to load it on your GPS device.
Teljes táv: 68 km
Össz. emelkedő:  330 m
Össz. lejtő: -330 m
Magasság max.: 237 m
Magasság min.: 161 m

FelsőszenterzsébetNemesnépBagladResznekBelsősárdZalaszombatfaSzijártóházaGáborjánházaBödeházaGáborjánházaRédicsLendvadedesLentiCsesztregFelsőszenterzsébet

Az Őrség szomszédságában egy kevésbé ismert, határ menti kis tájegység falvaiban talán az idő még mostanság is meg-megáll néha. A Hetés a trianoni határmódosítás után hosszú-hosszú időre elrejtőzött a világ szeme elől, talán éppen ezért maradhatott meg a mai napig szinte érintetlen, különleges hangulata…   

Felsőszenterzsébetről Szentgyörgyvölgyön és Márokföldön át félórás kényelmes kerékpározással juthatunk el Nemesnépre, majd haladjunk tovább a harangláb mellett. A Csesztreg-Rédics utat elérve érdemes kis kitérőt tennünk Baglad felé. A település látnivalója az 1797-ben épült római katolikus műemlék harangláb. A Kerka vidékére jellemzően magas nyakú, nyitott szoknyás, zárt harangházas építmény szerkezetével és formájával egyedülálló hazánkban. Különlegessége a kettős kereszt alakban fektetett talpgerendázata, mely nyolcszögletű alaprajzot formál. A szoknya belső sarkait nem külön oszlopok, hanem középről indított ferde támaszok tartják. Már Bagladban is, ám általánosan az egész Hetésben számos gólyafészket és gólyát láthatunk: a régi mocsárvilágnak ugyan már nincs nyoma, de a kötött talajú, nedves rétek elegendő táplálékkal szolgálnak kedves madaraink számára.

szoknyásharang
Szoknyás harangláb Szijártóházán

A haranglábtól visszafordulva immár egyenes úton érjük el a közeli Reszneket. Kialakulásában az egykori fontos útvonalak közelsége szerepet játszhatott. A XIV. század eleji források már templomát is megemlítik, védelméről pedig a mocsaras területek által körülvett földvár gondoskodott. A falu előtt, a temetőt elhagyva baloldalon múlt század eleji szép kőkeresztet láthatunk.  A község nevezetessége az egyemeletes, műemlék jellegű Tauber kastély (1770) és mellette álló négyszintes, nyeregtetős magtárépület. Utóbbit néhány éve felújították, ám a kastély épülete bizony komoly renoválásra szorulna. Resznek katolikus templomának érdekessége, hogy a torony nem az épület hosszanti tengelyén, hanem ahhoz eltoltan épült. A térségbeli más templomoknál nem láthatunk ehhez hasonló elrendezést.

A település életének érdekes eseménye a Szent István napján tartott parasztolimpia. Természetesen a sportágak: a zsákban futás, talicskatolás, rönkhúzás és petrencehajítás mind a mezőgazdasági tevékenységekhez kapcsolódnak. A versengés fontos eleme a nevező települések polgármestereinek kaszálóversenye valamint a szabadtűzön való pörköltkészítés is.

A falutól rövid idő alatt érjük el Belsősárdot. Szépen felújított, tornyos faluháza előtt jobbra kanyarodunk el a Hetés irányába. Utunkat a néhány éve átadott árvízvédelmi rendszer gátja kíséri, mely Resznek, Belsősárd és Zalaszombatfa területén épült, a Kebele patak által veszélyeztetett hetési és szlovéniai települések védelmére.  A nyári napmelegben kiszáradt árteret látva nehéz elképzelni, hogy az 1998-as árvíz közel 2000 hektár földterületet és nyolc települést öntött el Rédics és Alsólendva térségében. Az építési területen régészeti leleteket tártak fel, így a reszneki földvár egyes részeit és a Zalaszombatfa melletti római halomsírokat.

közpark a faluközpontban
Közpark a faluközpontban Photo: Bedő Andrea - Hetés Online ©

De itt már a Hetés kapujában vagyunk! Honnan ered a különösen hangzó elnevezés? A Hetés eredetileg a régi Zala vármegyének azon hét települése volt, melyeknek neve a „háza” utótagra végződik. Ezek közül ma is létezik: Bödeháza, Gáborjánháza, Göntérháza és Szijártóháza. Gálháza, Pálháza és Nyakasháza azonban csak a nevében maradt fenn. A közigazgatásilag és kulturálisan az alsólendvai járáshoz tartozó tájegység 1920-ban elszakadt központjától, Alsólendvától. Csaknem mindegyik faluban találhatunk egy nem túl régen épített kápolnatemplomot. A római katolikus vallást mélyen gyakorló, korábban az elcsatolt dobronaki vagy lendvai templomba járó lakosság szorgalmát, hitbuzgalmát és összefogását jelzik e kicsiny épületek, melyek egytől-egyik az új államhatár kialakítása után létesültek.

Az első hetési településünk Zalaszombatfa. A közepén álló, érdekes (négyzetbe ágyazott hatszög alapon emelt) sisakos tornyú Szent Péter és Pál kápolnát 1934-ben szentelték fel. A településen 1909-ben emelt kőkeresztnek különlegessége, hogy talpazatán három szoboralakot láthatunk. Néhány régi lakóépület homlokzatán szép vakolt díszítéseket figyelhetünk meg. A faluból kiérve azonnal feltűnik a szomszédos Szijártóháza, melyet balra letérve néhány száz méter megtétele után érhetünk el. Az aprócska faluban nem épült templom, ám kecsesen álló szoknyás kis haranglábja figyelemre méltó.

A Hetés jelenlegi magyar központja, Gáborjánháza a következő falu. Neve valószínűleg az itt letelepedett első család személynevéből ered. Temploma parányi mérete ellenére impozáns megjelenésű: építésekor az igazi nagy barokk templomok stílusjegyeit - íves vonalvezetésű oromhomlokzat, órapárkányos, kis magasságú íves toronysisak - alkalmazták. Érdekesség, hogy a harangját csaknem három évszázaddal a templom építése előtt öntötték, Grazban. Az épülettel csaknem átellenben, a régi temetőben néhány szépen kovácsolt vaskeresztet láthatunk.

Gáborjánházától észak-nyugati irányban találjuk Bödeházát. A településhez tartozik a határ közvetlen közelében elhelyezkedő Szentistvánlak is. Mind a két településrész külön kápolnát építtetett: a szentistvánlaki kápolnát 1943-ban, míg a bödeházai Urunk mennybemenetele kápolnát csak 1949-ben szentelték fel. Az előbbi épület egyszerű felépítésű, ám magas toronysisakos, míg az utóbbi a gáborjánházaihoz hasonlóan díszes, barokkos stílusjegyeket mutat.

Megemlítjük, hogy május végén szervezi meg a négy falu együttesen a „Hetés Vendégül Lát” elnevezésű, főleg gasztronómiai érdekességeket bemutató rendezvényt. Különleges ételeket ismerhetünk meg itt: a fumut (kelt kalács), a langallót (kenyérlángos), vagy az errefelé oly népszerű hőkön sült perecet. Az étkek mellett a vidék kézműves kultúrájában is gyönyörködhetünk: megnézhetjük például Bödeházán a hetési tájboltban, hogyan készül a hetési szőttes.

hetési szőttes
Hetési szőttes Photo: Bedő Andrea - Hetés Online ©

Szentistvánlak végén a földút már a szlovéniai Zsitkócra vezet át. Visszafordulva Gáborjánházán át kerékpározunk Rédicsre. A település már a történelmi idők kezdetén meghatározó volt, itt vezetett a híres Borostyánkő út. Nevét 1236-ban említi először magyar nyelvű oklevél. Már messziről feltűnik a Szentlélek templom, melynek két oltára van. A késő barokk stílusú főoltár képe 1823-ból származik.  A templomtól elhaladva, csaknem a falu végén találjuk az 1800-as évek végén épült Hetési Tájházat. A zsuppal fedett, füstös konyhás, azaz kémény nélküli boronaház a korabeli őrségi népi épületekkel mutat közeli rokonságot. Megcsodálhatjuk a főhomlokzat szépen faragott deszkaoromzatát. Az épületnek nincs tornáca, az eresz szélesebb kialakítású a bejárati oldalon. A berendezése a múlt század elejének falusi mindennapjait idézi.

Rédicset elhagyva az út déli irányba fordul és mintegy három kilométeres, folyamatosan, de enyhén emelkedő úton érjük el a tölgy és bükk erdők borította dombok által övezett Lendvadedest. A falucska határában a csodálatos fekvésű horgásztavat pillanthatjuk meg először. A hangulatos tó mellett valóban érdemes kicsit megpihenni és akár a honos halakat ismertető tanösvényt is bejárhatjuk. A település jellegzetes építménye a katolikus harangláb, melyben két eltérő nagyságú harangot találhatunk; valódi ritkaságnak számít ez még a „haranglábak földjének” nevezett Kerka völgyében is.

híd a Kerkán
Híd a Kerkán Photo: funiQ

A harangláb mellett balra fordulva és a faluból kiérve rövid, de meredek emelkedőn juthatunk fel a dedesi szőlőhegyre. A falu fölött húzódó kis-hegyi pincesoron a szőlőtermesztéshez és feldolgozáshoz kapcsolódó több régi épületet találunk. Említést érdemel az a zsúpfedeles, fehérre meszelt falú, zöld zsalugáteres boronaház, melyet a hagyományokat követve újítottak fel. A dombtetőn a piros turistajelzésen jobbra fordulva kerekezhetünk fel a 332 magas Tenkére, majd a jelzésen tovább haladva egy meredek lejtőn ismét a lendvadedesi haranglábhoz érkezünk. A tó mellé érve térhetünk rá a szinte nyílegyenes, Lentibe vezető kerékpárútra. Kényelmes gurulásban lehet részünk az egyenletesen lejtő, csaknem négy kilométeres útszakaszon és helyenként a kilátás is lenyűgöző.

Lenti a Kerka völgyének központja, nagy valószínűséggel már a római korban lakott település volt. Az első oklevelek 1237-ben említik meg. A középkorban nagy jelentőséggel bírt, a XIV. század végén mezővárosi rangra emelkedett. A török időkben erős, jól védhető vára volt, ám a hódoltság után megtorpant fejlődése csak évszázadokkal később, 1925-ben indult meg ismét, amikor az elcsatolt Alsólendva helyett Lenti lett a járási székhely. 1978-ban nyilvánították várossá. Termálfürdője jól ismert tágabb környezetében, a közelmúltban szépen felújított fürdő területén jótékony hatású energia pontokat is találhatunk.

A mai Lentiben nem sok régi építményt láthatunk. Ezek egyikre a főtéren álló Szent Mihály templom, mely eredetileg 1692-ben készült el, majd a XVIII. század utolsó harmadában megnagyobbítva copf stílusban újjáépítették. Freskóit id. Dorfmeister István készítette. Főoltára késő barokk stílusban 1790-ben készült, ettől régebbiek a rokokó faragású padok. Említést érdemelnek a város barokk szobrai. A közel hat méteres magasságú Szentháromság szobor a templom környezetének legrégebbi (1755) szobra. Az 1795-ben alkotott Keresztelő Szent János szobor villámcsapás következtében ledőlt és hosszú ideig romként hevert. A Göcseji Múzeumban restaurálták, majd a középkori alapokon a XVIII. században épített lenti vár előtt ismét felállították. Ma a város egyik legértékesebb műemléke.

A természet kedvelői szép pihenőhelyeket találhatnak a mumori városrészhez vezető út mellett, a Kerka partját övező Parkerdőben, mely különösen tavaszi virágpompájával nyújt felejthetetlen látványt: a Kerka völgye legjelentősebb tavaszi tőzike állományának élőhelye. Az Erdei Kisvasút Múzeuma ipartörténeti érdekesség, mely hazánk jelenlegi leghosszabb keskeny nyomközű vasúti hálózatának kialakulását követi nyomon. A kisvasút vonalának egy részén menetrend szerinti személyforgalom is bonyolódik. A vasút megépítését a fában gazdag dél-zalai és göcseji erdők fakitermelésének ipari méretűvé válása tette indokolttá a 20. század első évtizedeiben.

Lentiből Csesztreg érintésével jutunk vissza a Felsőszenterzsébetre.

 

 A túraleírást az őrségi Tornácos Vendégfogadó készítette.