Herencsény
A Palócföld szívében található községben született Bartus Józsefné Szandai Teréz mesemondó, 2007 óta a Népművészet Mestere kitüntetés tulajdonosa, aki több mint 70 mesét és 50 mondát jegyzett fel.
A Belső-Cserhátban, a Fekete-víz nevű patak völgyében fekvő településen 50-70 egykori palócház áll még, igaz, többségük átesett már kisebb-nagyobb átalakításokon. A község alsó részében 5-6 palóc porta áll egymás mellett.
Az alig 600 fős Herencsényen található a Gyürki-hegy, tetején a Palócok Vigyázó Keresztjével, ahonnan csodás panoráma tárul a szemünk elé. A csúcsról rálátni az egész Fekete-víz völgyre, a Börzsöny hegycsúcsaira és a Cserhát erdős, dombos tájaira.
2011-ben ökológiai mintagazdaságot hozott létre Herencsényen a Magyar Ökotársulás Közösség.
Túraajánlatok
Látnivalók
Török templom A templom eredetileg a Haraszti nevű faluban állt, ez azonban a török időkben elpusztult. Gótikus stílusú temploma valószínűleg a XIV. században épült.
Szent Mihály-templom A templom alapjául egy XIII. századi körtemplom szolgált, amelyhez az 1300-as években építették hozzá az épület hajóját. 1825-ben bővítették a templomhajót, és megépítették annak tornyát. A Szent Mihály-templom patkó alakú, román stílusú szentélye az 1300-as évekből maradt meg.
Palócok Vigyázó Nagykeresztje A község melletti Gyürki-hegyen állították fel 2005-ben ezt a 12 méter magas keresztet.
Lisznyay-kúria Ebben az épületben született Lisznyai Damó Kálmán népi költő. A kúriában ma a polgármesteri hivatal működik.
Nepomuki Szent János-szobor A barokk stílusú mészkő szobor a XVIII. századból származik.
Egyéb látnivalók: vendégváró kemence, Arethusa-forrás, Cserneki-patak, vízesés, Feketevíz patak völgye, Perbenyei patak, Gróf Bethlen István emléktábla, Bolza-kúria, Fonó (Tájház).
Története
Több elmélet is létezik, hogy miért a Herencsény nevet viseli a község. Az egyik forrás szerint az elnevezés a keserűgombát jelentő régi magyar herécs, vagy herencs szó származéka. Egy másik elmélet szerint egy szláv eredetű kifejezésből, a chenbiane-ből származik, aminek jelentése torma. A harmadik magyarázat szerint a tót hrencsár szó lehetett a Herencsény név alapja. Ez utóbbi valamelyest alátámasztja, hogy a környező területeken több helyen cserépégető kemencéket találtak.
Herencsény az őskortól kezdve lakott hely. Az Árpád-korban a község történelmi határán három település helyezkedett el. Liszkót 1279-ben, Harasztit 1290-ben, Herencsényt 1303-ban említik először írásos feljegyzések. Harasztit időközben Herencsény területéhez csatolták, Liszkó pedig az 1970-es évek elejétől kezdve lakatlan.
Egy 1423-ban kelt iratból megtudjuk, hogy Herencsény akkori tulajdonosa az esztergomi érsek volt, aki az itt álló templomot – amely valószínűleg a mai templom alapjául szolgáló rotunda volt – kibővíttette. A későbbiekben a falunak több birtokosa is volt, akik a török hódoltság után kisebb, önálló településeket hoztak létre. A Róth család telepítése során létrejött Vajdafalu, a Ráday család munkájának nyomán megszületett a Váras nevű falurész (ez lett később a „Kukorica Váras”), a Wattay család pedig létrehozta a Gándor nevű településrészt. A két legrégebbi terület neve a Tiszttartósor és a Szemetszög volt.
A falu lakói már a XVI. század elején szőlőtermesztéssel kezdtek foglalkozni a búzatermesztés mellett. A sertéstartásnak kedvezett, hogy a környék tele volt tölgyesekkel.
A jobbágyfelszabadítást követően a földek felaprózódtak, a lakosok cselédnek vagy napszámosnak álltak, később a környék szénbányáinak egyikében vállaltak munkát. A bányában folyt kitermelést 1939-ben szüntették be.
A II. világháborúig több puszta és uradalom tartozott a községhez, például Nelázsd, Egres, Bikk, Nagyszőlő. A legtöbb területen mindössze néhány pásztorcsalád élt.
A Palóc Út Szövetség megalakulása után újra előkerültek a népviseletek, és az asszonyok egymás falvaiba járnak palóc díszben a búcsúba.