A belsőtornyos vár romjait a község északnyugati részén, 394 méteres magasságban találjuk. Az erődítmény két részből, egy külső és egy belső várból áll.

A várat feltehetőleg a tatárjárás után, IV. Béla király tanácsára emeltették helyi Csői és Nézsai nevű földesurak. 1474-ben a vár Mátyás király kezére került, aki először Parlagi György főnemesnek adományozta, majd az 1480-as években Corvin Jánosnak adta. Utána következő földesura reneszánsz lakókastéllyá építette át.

Buda eleste után határvárként fontos stratégiai szerephez jutott a hírszerzésben. 1551-ben végül török kézre került, akik néhány évtizednyi használat után romosan hagyták hátra. Állapota tovább romlott, amikor későbbi tulajdonosai, a Prónayak köveit felhasználták az acsai barokk kastélyuk építéséhez.