Dél-Zala XX. századi fejlődésében megkerülhetetlenül fontos a terület kőolajmezőinek felfedezése. A Kiscsehihez tartozó Budafapuszta, Bázakerettye és Lispe a magyar kőolaj- és földgázbányászat bölcsője. E területen 1442-1788 méter mélységben egy 18,3 km² kiterjedésű szénhidrogén mező húzódik, melyet öt millió éve keletkezett homokkő, mint tárolókőzet zár magába. Ez nemcsak országos szinten jelentős, hanem teljesen átalakította a helyi falvak életét, némelyik települést az így teremtett, új munkahelyek hoztak vissza az összeomlás széléről. Még világtörténelmi eseményekhez is roppant érdekes viszonya van a kőolajnak. Felfedezése utána annyira fontos lett, hogy a II. világháború alatt meg kellett óvni egy esetleges támadástól. Emiatt építettek Lovászinál légópincét, amely később a hidegháborús lázban épült hatalmas bunkerrendszer része lett.

A Budafapuszta-1. számú fúrás (1937. február 9.) volt az első magyarországi földgázlelőhely, a Budafapuszta-2. számú pedig az első, amely már ipari mennyiségű kőolajat termelt.

A térség kőolaj-finomítóját Ortaházán építették meg, ami miatt egyből megnőtt a falu országos jelentősége. 1937. december 16-án innen indult az első olajszállító vonat Budapestre.

Lovászi nevét szintén a földalatti kincsek kapcsán ismerhette meg az ország. A lovászi boltozatban nagyon jó minőségű kőolajat rejt a föld mélye, melyet dr. Papp Simon geológus irányításával 1940-ben tártak fel.

A két szénhidrogénmező megtalálása után egy elektromos erőművet is megpróbáltak telepíteni, amelyet földgázzal üzemeltek volna. Tormaföldénél kezdték el építeni az erőművet, még lakótelepet is felhúztak mellé, de az erőművet végül sosem helyezték üzembe.

A II. világháború időszakában a német hadiipar nyersanyagigények kielégítése miatt, az ’50-es években pedig az erőltetett iparosítás energiaszükségletének fedezése érdekében jelentősen felfuttatták a bányászatot. Ám az újabb és újabb technológiák bevezetése ellenére a kitermelés mennyisége ezután folyamatosan csökkent, a készletek a gazdaságos kitermelés határára redukálódtak. A lovászi mező például 1990-ig 6466 ezer tonna kőolajat adott, ami azonban a becsült készlet csupán 30%-a. A kitermelés mára teljesen megszűnt, aminek az az oka, hogy hiába van még tetemes - kb. 10 millió tonna - mennyiségű kőolaj a pannon tároló kőzetekben, az a jelenlegi technológiával gazdaságosan nem termelhető ki. Budafapuszta jelentőségét ma elsődlegesen széndioxid vagyona adja, melyből az ismert hazai készlet jelentős része itt összpontosul.

A kőolajbányászat legszembetűnőbb berendezései az úgynevezett himbák, amelyek valójában villamos motorral hajtott mélyszivattyúk. A környéken úton-útfélen találkozhatunk ezekkel a csendes gépekkel. Maga a táj is magán őrzi az olajmezők felfedezésének hatását. A Kistolmácsi-tó például egy 1980-as geológiai robbantás miatt jöhetett létre. Ekkor olajkutatás során bukkantak a nagy vízhozamú forrásra, amely a Béci-patakkal együtt a tározót táplálja azóta is. A dél-zalai kőolajbányászat emlékeit egy Papp Simonról elnevezett külön túrán is felfedezhetjük.