A község neve feltehetően a "páhol" igéből származik. amely a környéken működő tímárok foglalkozására, a nyersbőr "páholására" utalt. A környéken az évszázadok folyamán több hasonló település is létezett, mely ilyen tevékenységgel foglalkozott a közelben feltörő meleg vízre alapozva. Az "Alsópáhok" név csak 1622-ből ismeretes, bár valószínű, hogy előtte is használták már. A korábbi írásos emlékekben "Hosszúpáh" néven említették.

A szórványos régészeti leletek tanúsága szerint a terület az őskor óta lakott volt. Kerültek elő leletek a rézkorból, bronzkorból, a kora vaskorból, megtalálhatók a vonaldíszes kerámia népének, s a péceli kultúrának a nyomai.

Szintén a régészeti feltárásoknak köszönhetően ismerjük a falu középkori román templomának helyét, 1948-ban tárt fel Dr. Szántó Imre. Ez a templom ekőször1369-ben bukkan fel a forrásokban, de feltehető, hogy a XI. században épült, és Szent Margit tiszteletére szentelték. Egy hajóját félköríves szentély zárta le, 1778-ban pusztult el. Szintén elpusztult a területről ismert másik középkori templom, az 1354-ből való, s az 1369-ben épített Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templom, melynek utolsó említése 1763-ból ismert. Ez a templom a Zalavári-hát gerincén elhelyezkedő Boldogasszony Páh, a későbbi Nemesboldog-asszonyfa település temploma volt. A település később Alsópáhok része lett  A település mai templomát is ebben az időszakban, 1770-ben kezdte el építtetni Koller veszprémi püspök, melynek titulusa a "Szent Kereszt felmagasztalása" lett.

A falu a középkorban a zalai vár területéhez tartozott. 1350-ben adományként az Óbudai apácák kapják meg Hosszúpáht, de birtokosai között volt a Gerei Pethő család is A XIV. században Keszthely veszi birtokba a Páhszigetet, és 1405-ig marad a tulajdonában.

A XVI-XVII. században a község életére a törökkel és a végváriakkal folytatott küzdelem a jellemző. A terület ekkoriban a fehérvári prépostság tulajdona, de Fehérvár elvesztése után először a somogyvári apátság kap itt birtokot, majd hasonlóan a megye sok településéhez a veszprémi püspökség lesz birtokos a területen egészen a jobbágy felszabadításig. A lakosság száma komolyan megcsappant, mivel egy részét elhurcolták a törökök, mások pedig a kirótt adók miatt költöztek ki a faluból. Ez odáig súlyosbodott, hogy 1681-ben a település egy időre elnéptelenedett.

A XIX század elején a település lakossága 396 fő. Az 1848-as forradalomban 10 alsópáhoki is harcolt. Emléküket általános iskola falán lévő márványtábla őrzi.  Az 1857-es népszámlálás idején már több mint 879 főt számlált.

XIX. század második felében a település gazdasága fejlődésnek indult, állatállományuk megnövekedett. A falu területének 57%-át a veszprémi püspökség birtoka foglalta el, mely gátat szabott a termőterületek növelésének. Hévíz és Keszthely iparosodása viszont elősegítette a település fejlődését. 1890-től könyvtár is működött a településen. Vezetője Konkoly József tanító volt.

Az új termelési ágak megjelenését a gyáripar igényeinek megváltozása okozta. 1907 és 1910 között 26 ember hagyta el a falut, hogy munkát vállaljanak Amerikában. Az első világháborúban 46 páhoki férfi halt meg és 13 fő lett hadirokkant. Az 1920-as években egy gőzmalom, két szatócsüzlet, négy kocsma és tíz kisiparos működött a községben. 1928-ban tejszövetkezet alakult. A második világháború idején 170 fő vonult be a településről, az áldozatok számát 20 körülire becsülik. 1979-től ismét Zala megye része.  Az 1990-es évek a társközségei leváltak, így a falu megindult az önálló fejlődés útján.

Az 1980 - 90-es években a község jelentős fejlődést mutatott. 1984 - 85-ben új orvosi rendelőt és szolgálati lakást építettek, s 1989-ben felépült a falu új iskolája, valamint 1991-ben a tornacsarnok. A hévízi turizmus a kezdetektől jó hatással volt a településre. Az utóbbi évtized látványos fejlődését is a turizmusnak köszönheti. A turizmus hatása érződik a falukép megváltozásán is. A rendezettség, a modern szolgáltatások a nyugat-európai falvak színvonalára emelik a községet. A fürdővárosba látogató vendégek egy része itt száll meg, ezzel a lakosság számára plusz bevételt jelent.