Kisgörbő
Kisgörbő község Zala megyében, közelebbről a Zalaszentgróti kistérségben található, a megye északkeleti részén. A Zalaszentgrót és Sümeg között található települést igazi zalai táj övezi: hegyek, dombok, rétek és erdők váltakoznak. A szőlőhegy felől tiszta időben a sümegi vár és a Somló-hegység is látható. A csendes kis falu ismert gyümölcsfeldolgozásáról, a helyi termelők által előállított gyümölcslevekről és gyümölcslekvárokról. A faluban több mint száz éve működik pálinkafőző.
Túraajánlatok
Látnivalók
Bezerédi-kúria
A felújított épület Kisgörbő ismert és szép látnivalója. A műemléki védelem alatt álló barokk kúria szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, csonkakontyolt nyeregtetős épület. A XVIII. század második felében épült. A védett kastélyparkban ősplatánfa található.
Szent Károly-templom
A műemlék jellegű, barokk stílusú római katolikus templom 1754-ben épült. A templom berendezésében váltakoznak a barokk és a klasszicista elemek. Mérete és helyzete miatt is a falu meghatározó épülete.
Története
A Görbő név először 1274-ben tűnt fel (Curbu). A XV. század végén két részre vált: Nagygörbőre és Kisgörbőre, amelyeket a róla elnevezett Görbői család tagjai birtokoltak. 1696-tól a Bezerédieké volt a falu, fél évszázad múlva birtokosai voltak még a Szegedi, Hevesi és Forintos családok is. A XVIII. században a birtokosai között megjelent a Széchenyi család is.
Az egyébként sem túl népes falu többször is szinte teljesen kiürült: a XVI. században a törökök miatt menekültek el sokan, majd 1711-ben a pestis ritkította meg a lakosságot. A század második felére azonban a falu újra benépesült, a magyarok mellett szlávok és németek is éltek itt. Az 1805-ös összeíráson 297 lelket számláltak a faluban.
A lakosság megélhetését egészen az 1930-as évekig évszázadokon át szinte kizárólag a mezőgazdaság biztosította. Az 1960-as évek hozott nagy változást a falu életében, amikor bevezették a villanyt, a zsúptetős házakat felváltották a kőházak, és megindult a buszforgalom a környező, nagyobb településekkel, városokkal.
Ezzel együtt a XX. századra az erős elvándorlás a jellemző: a falu óvodája, iskolája is csak 2005-ig működött.