Zajk
A Zala megyei zsákfalu egy fenyőerdők ölelte, háborítatlan kis völgyben fekszik a Fintafai-patak partján. A községtől délre emelkedik a Zajki-hegy, ahonnan pazar kilátás nyílik a dimbes-dombos vidékre.
A település északi részén, a temető után apró halastó bújik meg, ez ugyan magánkézben van, de környezete kellemes sétát ígér.
Az apró, közel 230 fős Zajk környékén szőlőhegyeket is találunk, ezeken pincék és présházak állnak, ahol egy pohár finom, helyi bor mellett pihenhetjük ki magunkat.
Túraajánlatok
Látnivalók
Szentlélek-templom A község római katolikus templomát 1938-ban építették. Előtte emlékmű áll az I. és II. világháború helyi áldozatainak emlékére.
Szőlőhegyek népi építészete A Zalai borvidék egy része Letenye és Zajk között, összefüggő szőlőterületként terül el. Ezt a területet nem csak az ínycsiklandó borok, hanem a még fellelhető népi építészeti elemek miatt is érdemes felkeresni. Az Öreg-hegyen például felújított boronapincébe látogathatunk el.
Története
A településen és környékén talált leletanyagok egyértelműen bizonyítják, hogy a rómaiak és a kelták is letelepedtek egy időre Zajk területén.
A község neve, „Zajk“ a honfoglalás korából eredő helységnév, amelyet egy szláv személynévből vettek át.
A település neve egy 1292-ben kelt dokumentumban fordul elő elsőként. A XIV. század második felében a Zayky (későbbi Zichy) család birtokaként említik, mint Zayk falut.
Zajk a törökök megjelenése után elnéptelenedett, 1717-ben is mindössze 3 család lakott az egykori településen. Később jobbágyok költöztek a Zajkhoz tartozó Fintafa-pusztára, illetve Józsefhegyre.
A helyi lakosok ebben az időben főleg mezőgazdaságból és állattenyésztésből éltek, emellett szőlőműveléssel foglalkoztak.
1990-től önálló önkormányzattal rendelkezik a település, amely közigazgatásilag Letenye városhoz tartozik Kistolmács és Murarátka községekkel egyetemben.